A szeretet gyökerei
Az erdő egyik csendes reggelén, amikor a nap sugarai éppen csak hogy átfénylettek a tölgyes lombkoronáján, egy túrázó érkezett az ösvényre. Léptei roppantak az avarban. Útközben megéhezett és táskájából elővette az útra csomagolt körtét és jóízűen megette a zamatos gyümölcsöt, a csutkáját pedig finoman a tölgyek tövébe ejtette. A csutkában lévő magokat a puha föld vette körül, szinte azonnal befogadva az erdő részévé téve azt. A tölgyek, akik évtizedek óta figyelték az erdő életét, csak egy pillanatra vették észre a túrázót. De aztán, a napok és hetek alatt valami különöset éreztek. Egy új rezgés futott végig gyökereiken – egy fiatal élet kis szikrája, amely mélyen a földben kezdett formálódni. Bár még nem látták, tudták, hogy valami különleges készül. Egy hűvös, esős hajnalon az egyik körte mag végül megmozdult. Egy aprócska zöld hajtás bújt ki a földből, félénken, mint egy újszülött, aki először látja meg a világot. A tölgyek vastag gyökereik által szinte megérezték az érkező él...